"Rád néznek, és nem ítélkeznek" - mondta nekem Jim Minick, a súlyosan sérült egykori helikopter-osztagos. Az ő véleménye szerint egy állatnál mindenki tiszta lappal indul. Amerikában ezt a tulajdonságot a Minick-hez hasonlóan traumatizált emberek, például háborús hősök mentális gyógyítására használják. Egy délután felmentem a dombra a kórházba, hogy Leslie Martinnal beszéljek. Ő klinikai szociális munkás és a központ trauma-helyreállítási szolgálatainak igazgatója is egyben, és maga is gyakran javasolja a papagáj-terápiát a betegek számára.
Megkérdeztem Martint, vajon a papagájok ősi intelligens természete különös, gyógyító hatással lehet-e bizonyos veteránokra, akik mentális sérülésekkel küzdenek. "Mindenki tudja, hogy ezek az állatok nagyon érzékenyek, nagyjából, mint a gyerekek" - mondta. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a hatékony traumaterápiák segíthetnek az agynak neuronális bypassok kiépítésében. "Még csak most kezdik ezt kutatni, de vannak olyan jelenségek, amelyek a prefrontális kéregben működnek. Vannak olyan fiziológiai és kémiai változások, amelyek valósak, mérhetőek." - mondta el Martin.
Martin beavatott a távlati terveibe is: egy nap el szeretné hívni a kutatókat, hogy tanulmányozzák a papagáj-terápia hátterét tudományos szempontból. Hogy maga a terápia hatásos-e, ahhoz már nem férhet kétség, az azonban még nyitott kérdés, hogy maguk a papagájok segítik a betegeket, vagy vannak-e más változók is a siker mögött.
A papagájok nagyon régóta az ember közelében élnek, de szelídítésük csak alig 1-200 éves múltra tekint vissza. Kínában például olyan dinoszaurusz-kövületeket találtak, melyek madártollakat is tartalmaztak, de ezeknek a tollaknak a nyomai sokkal primitívebbek, mint a modern madaraké, vagy akár a legrégebbi ismert madárkövületek. Ezek a kínai kövületek olyan tollak létezését fedik fel, amelyek két lábú húsevő dinoszauruszból származnak, még mielőtt a madarak kifejlődtek volna. Néhány toll már ezek között is színes volt.
