Lehulló tollak

 A többi madárhoz hasonlóan a papagájoknál is jól ismert jelenség a tollcsere, másnéven vedlés. Ilyenkor az elöregedett tollak lepotyognak, hogy helyükre újak nőhessenek. Ilyenkor a lakás szépen telemegy tollakkal. A tollakból finom por keletkezik, amelyet a madár vízzáró szerként eloszlathat a tollán. A por feltakarításában a madár is segít egy kicsit, mert megeszi.

Az olyan madarakban, mint például a kakadu és az afrikai szürkék, a por elmaradása betegség jele lehet, konkrétan és többek között csőr- és tollbetegséget jelezhet. A sörtetollak merev tengelyűek, tövükön csak néhány tüske van. Általában a fején találhatók (a szemhéjak és a csőr körül). Érzékszervi és védelmi funkciójuk is van.

A régi, rongyos vagy sérült tollak tollnövekedését vedlésnek nevezzük. A vedlést általában a nappalok hosszának változása váltja ki, tehát a tenyésztési időszakhoz is kapcsolódik. A szelíd szürkék, mint amilyen az enyémek is, megengedik, hogy lekaparjam a keratinhüvelyt a fejük körül lévő tűtollakról. A madarak egymást is segítik azzal, hogy eltávolítják társukról a régi hüvelyeket. A rongyos, piszkos tollazat a rossz egészségi állapot korai jele lehet.

Az egyedül tartott madarak számára előnyös, ha gazdáik az új tollakat megpiszkálják olyan helyeken, ahol nem érhetik el magukat, mint a tarkójuk vagy a fejük teteje. Azonban aki ilyet csinál, az legyen óvatos, és ne érintse meg a vértollakat, mert érzékenyek, és a madár panaszkodni fog, vagy akár megharap, ha véletlenül hozzáérsz.

Madarak külső madárházakban

Kevés tapasztalatom van az ilyen helyzettel kapcsolatban, ezért konzultáltam a Nemzetközi Papagájszövetségnél dolgozó kollégáimmal, akik profi állatmagatartási tanácsadók. Emailben könnyen fel lehet venni velük a kapcsolatot. Karen Webster, papagájviselkedési tanácsadó, az Anchorage alapítója és elnöke, egyben a Papagáj Oktatási és Befogadási Központ (www.peac.org) irányítója sok hasznos tanácsot adott.

Lakott területen létesített külső madárházak esetén igencsak fontos dolog a hangszigetelés. Ennek a kifelé és befelé jövő hangokat is képesnek kell lennie megfogni. A kimenő papagájhangok a szomszédságra nézve lehetnek irritálóak, befelé pedig több olyan zaj is jöhet, amitől a madaraink kifejezetten ideges, nyugtalanok lesznek, tehát ez is kerülendő.

Mint a témában mindenből, a hangszigetelésből is a természetes a legjobb! Vagyis fás helyre célszerű telepíteni a külső röpdét, ezek lehetnek szinte bármilyenek, még a kerti tujafa is jól tompítja a hangot. Arra is figyelni kell, hogy a levegő azért tudjon járni, nagyon sűrű tehát nem lehet. A német papagáj viselkedési tanácsadó, Hildegard Niemann megjegyezte, hogy "A zaj általában nem a probléma (a papagájok önmagukban is zajosak), hanem egy ismeretlen zaj hirtelen megjelenése jelent gondot".

Hatásos lehet úgy megépíteni a röpdét, hogy zenét is lehessen játszani benne a madaraknak, egy egyszerű hifi segítségével ezt meg is lehet valósítani. Változatos zenékkel sok ismeretlen zajhoz lehet szoktatni a madarakat, és nem mellékesen szeretnek is zenét hallgatni, ami pedig a figyelmüket is le tudja kötni.

Kisállat-kiállítás a Stoneleigh Parkban

A tavalyi volt sorban a második év, amikor volt szerencsém augusztus 1.-én és 2.-án részt venni a Stoneleigh Parkban megrendezett kisállat show-n. Ez az esemény igazán élvezetes volt minden állatrajongó számára, hatalmas volt a kínálat, amelyet a nyilvánosság láthatott. Az állatok a kis csigáktól a kutyáig terjedtek, képviselve voltak a macskák és lovak, és természetesen voltak madarak is! A papagájaimmal együtt összesen négy teremben tartottam bemutatót, edzés és repülés témakörben.

Ezek a bemutatók nemcsak a kedvtelésből tartott papagáj, hanem bármely háziállat edzésének pozitív oldalát is kiemelték. Ösztönző hatásukhoz nem férhetett kétség. Előadásaimban a pozitív megerősítő tréningeken keresztül közelítettem meg a nevelés témáját, és ezek nem csak a papagájokkal kapcsolatos tapasztalataimról szóltak, a tigriseket és a tengeri oroszlánokat is érintve igyekeztem bemutatni, hogyan kapcsolódik egymáshoz az állatok fajokon átívelő tanítása. Összességében a közönség sikeresen befogadta az üzenetet arról, hogy milyen hatékony is lehet ez a képzési módszer.

Korábban alacsonyabb volt a gazdik bizalma, mert volt egy háziállatuk, amely nem engedelmeskedett kellőképpen például sétáltatás közben. Az esemény legfontosabb eleme papagájok egy kis csoportja volt, akiket arra képeztek ki, hogy az eladótermekben rejtekhelyeket keresve bújjanak el, és a megfelelő hívásra jöjjenek elő. Ez egy szuperül sikerült mutatvány volt.

A papagáj félelme az ülőfától

A szobai ülőfa egy nagyon hasznos találmány, segítségével a madarat ki lehet venni a kalitkából és a szoba bármely részében el lehet helyezni, így jobban részt tud venni a gazdái mindennapi életében és a társaság aktív tagjává válhat. Általános probléma, hogy a papagájok megijednek az új dolgoktól.

Egy szobai ülőfa a nagy mérete miatt különösképpen ijesztő lehet a madárnak. A félősebbek pánikba esnek a puszta látványtól, össze-vissza röpködnek a lakásban, rengeteg kárt okozva a berendezésben és néha saját magukban is. Sokuknál szerencsére ez egy igen ritka viselkedésforma, mert a tapasztaltabb gazdák már tudják, hogy ha hoznak valami nagyobb dolgot a lakásba, akkor úgy kell intézni, hogy azt a papagáj ne lássa. De az ülőfát neki hoztuk, így tehát ezt az óvatoskodó eljárást itt nem lehet használni.

A helyzet persze korántsem reménytelen. A helyes módszer az, ha a madarat nem próbáljuk meg egyből ráültetni, hanem fokozatosan haladunk. Először egy időre a madárral egy helységbe kell tenni az ülőfát, de távol tőle. El kell telnie egy papagájonként változó hosszúságú időnek, amire közelebb lehet vinni a berendezést. Eleinte valószínűleg így is lesz egy kis rémület, de ez fokozatosan csökkenni fog és a madár idővel megszokja a bútordarabot. Ezek az óriási szobai ülőfák gazdagon el vannak látva játékokkal és mindenféle színes tartozékkal, ami ebből eltávolítható, azt érdemes eleinte leszerelni. A csupasz fa önmagában sokkal kevésbé lesz ijesztő a papagájnak.

A fokozatos bevezetési módszer azért is fontos, mert ha a papagáj valamit félelmetesnek talál, arról utólag nehéz lenevelni. Ezért a kezdeti ijedelem csökkentése itt kulcskérdés. A kíváncsiság az a papagájtulajdonság, amivel sikert lehet elérni a beszoktatás során. Amikor a félelem elmúlt, az ülőfát a papagáj ketrece mellé kell elhelyezni, innentől már csak idő kérdése, hogy a madár önként rámásszon. Persze ezt a folyamatot is fel lehet gyorsítani egy kis papagáj-eleség felrakásával. Amikor a madár biztonságban érzi magát a fán, vissza lehet helyezni a tartozékokat és meg lehet próbálkozni az egész szerkezet mozgatásával is a lakáson belül - persze óvatosan. Ha eleinte a papagáj ijedtében el is repül, idővel kifejezetten szeretni fogja, ha a fán ülve mozgatják őt.

Viselkedésjavítás papagájoknak

A kiegyensúlyozott lelkiállapothoz nagyon fontos, hogy papagájának egész évben 12 órás folyamatos alvást biztosítsunk. Ez nem csak azt garantálja, hogy a madár nem viselkedik rosszul a kialvatlanságtól, de segít lecsökkenti a hormonokat is. A hormonális időszak minden ivarérett papagájnál komoly nehézséget jelent a gazdinak. A túltengéses időszakban az egyébként kezes, jól viselkedő madár territoriális lesz, nem lehet megközelíteni, a szelídebbek is agresszívvá, csípőssé válnak. Ez általában néhány hét után magától elmúlik, de az az időszak emlékezetes lesz a gazdinak mindenképpen. Megfelelő mennyiségű alvással a hormonális időszak negatív hatásai is tompíthatók.

A fény irányításával sok harapást, területi agressziót, bizonyos emberek túlzott megutálását és kiszámíthatatlan hangulati ingadozást lehet megfékezni. Ezért kell törekedni az évszakok hatásainak csökkentésére és a nappali fény ciklusának megfelelő szabályzására. A papagáj élőhelyén erre a célra elsötétítő eszközt kell felszerelni (redőny, reluxa, sötétítőfüggöny) mely segítségével a pihenési időszak kitolható. Ez a kontrollálási lehetőség főleg a nyári, hosszú nappalokkal és rövid estékkel jellemző időszakban fontos. Sötétben a papagáj tovább alszik, a többi békés madárhoz hasonlóan csak világosban lesz aktív.



Szobában tartott madaraknál kielégítő megoldás lehet, hogy amikor a papagáj felébred, a ketrecet le lehet takarni egy sötét lepedővel. Ha a helységbe kívülről nem jut be fény, akkor alkalmazható egy időzítő is, mely automatikusan be- és kikapcsolva segíti a madár alvási ütemezésének ellenőrzését. Sötétítőből és redőnyből is létezik automatizált. Mindezek használata persze csak akkor fontos, ha a természetes napfény periódusa meghaladja a 12 órát.



A papagájviselkedés javításának vagy fenntartásának fantasztikus módja az, ha faállványt vagy speciális tornaközpontot (bird gym) biztosítunk a papagájának, mely a ketrectől távolabb kerül elhelyezésre. Nem szabad hagyni, hogy papagájunk túl lógjon a ketrecen vagy annak tetején. Ez ugyanis gyakran nemkívánatos viselkedést eredményez. Kialakul a papagájban egy túlzott területi ragaszkodás a kalitkája felé, magas ketrecnél nehéz eljutni a madárhoz, és sokszor bizony direkt a legtávolabbi végébe húzódik el, aminek üldözés lesz a következménye, ami csak még rosszabbá teszi a dolgokat. Ezt ki lehet védeni egy napi rutinnal, amikor is a papagájt a ketrecétől távolabb elhelyezett játszófára visszük és ott tölti a napja egy részét, változatos környezetben és játékokkal.

Az állati érzelmek kutatása

Az állatokat tanulmányozó pszichiáterek és kutatók egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy az állatok ugyanolyan típusú érzelmi és mentális problémákat képesek előállítani, mint az emberek. Az egyre szaporodó és egyre szélesebb körben elterjedő megfigyelések a papagájtartókat is egyre több információval képesek ellátni a témában. Sok viselkedés könnyen észrevehető mintákon alapul és mivel számos információ kinyerhető belőle a madár állapotát illetően, ezért érdemes megismerkedni velük.

Kezdenek körvonalazódni például olyan gondolatok, hogy az állatok hajlamosabbak az OCD-re (rögeszmés / kényszeres rendellenesség) és a PTSD-re (poszttraumás stressz rendellenesség), mint gondolnánk. És ha ezek a problémák az állatokban genetikai felépítésük előre meghatározása miatt merülhetnek fel, akkor lehetséges, hogy más típusú érzelmi és mentális rendellenességek is megjelenhetnek náluk különféle furcsa viselkedési formákban. Ezekről könnyen meg lehet győződni például olyan esetben, amikor egy kutyát traumatikus esemény érint.

Ugyanakkor viszont hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezeket a lehetőségeket, amikor más, nem négylábú állatokról van szó. Valamilyen okból a gazdik számára egyszerűen nem tűnik lehetségesnek, hogy papagájára hosszabb távon negatív hatást gyakoroljon valamilyen traumás esemény. Pedig szinte magától értetődik, hogy a a papagájt ugyanolyan könnyen befolyásolhatja a depresszió, mint bármely más lényt.



Jelen pillanatban még nincs tényleges meghatározó vizsgálat az állatok és a madarak mentális rendellenességeinek igazolására, bár számos kutatás folyik a témában állandó jelleggel. Ezek az egyre népszerűbb, az összes élőlény tanulmányozására kiterjedő vizsgálatok idővel képesek lehetnek egy szilárd alapokon nyugvó, általános tesztet létrehozni, amely meg tudja határozni a házi kedvencek viselkedését egy megállapított mentális rendellenességgel szemben. Amikor ez megtörténik, egy nagy lépéssel közelebb kerülünk szeretett háziállataink kellemetlenségeinek leküzdéséhez.