A vadonban egyetlen papagáj sem ugrott ki a fészekből, amíg nem tudott repülni. A kicsik nekirepülnek a fák oldalának, elhibázzák a leszállóhelyet és egy bokorban végzik, vagy még rosszabb helyen. A Papagáj Egyetemen több ezer bébit figyeltünk meg, akik ugyanezeket a tapasztalatokat felhasználva tanulták meg, hogyan kell jól repülni. Azáltal, hogy megtapasztalják ezeket a majdnem-tragédiákat, fejlődő csecsemőként, minden érzékszervüket csiszolták, és a jövőben automatikusan el fogják kerülni ezeket a helyzeteket.

Az a fiatalkorú, aki megtanulja a fizikai teste határait, és azt, hogyan kerülje el a bajt, magabiztosabb lesz, és könnyen megoldja, hogy később beilleszkedjen egy házi ember-madár állományba felnőttként.

"A röpképtelen papagájok biztonságos papagájok" - ezt a tanácsot gyakran adják a kevésbé tapasztalt madárviselkedés-szakértők. Több, mint 20 éves tapasztalatunk több, mint 4500 röpképes papagájjal dolgozva a Papagáj Egyetemen, bebizonyítottuk, hogy a veszélyek lényegesen nagyobbak a röpképtelen papagájok esetében, mert kevésbé képesek elkerülni a veszélyes helyzeteket. Nemcsak, hogy nem tudnak elmenekülni a veszélyből, amikor szükséges, de ritkán tudják, hol van veszély, mert nagyon korlátozott életük van és emellett elég kevés az élettapasztalatuk.

Kapcsolódás egy új papagájjal

Rengeteg időt töltök úton papagájképző workshopokat tartva, új papagájokkal találkozva, kapcsolatot teremtve velük, hogy aztán hazatérve újra a különféle viselkedési formák betanításával, mint a felemelkedés, a fecskendőből való gyógyszerfelvétel, a törülközőkkel való interakció és más hasonlók foglalkozhassak.

Néha, talán azért, mert annyi időt töltök ezeknek a témáknak a megbeszélésével és tanulmányozásával, feltételezem, hogy sokan mások is ismerik ezeket az információkat vagy érdeklődnek irántuk.

Egy csevegőcsoporton belüli szál olvasása során azonban világossá vált, hogy ez nem így van. Egy nő örökölt egy arát, és nagyon bizonytalan volt, hogy hogyan viselkedjen új védencével, és leginkább az zavarta, hogyan tanítsa meg a papagájt arra, hogy lépjen feljebb. Itt van néhány a félrevezetett tippeket kapott csoport jó szándékú tagjaitól:

- Vedd rá, hogy egy botra lépjen feljebb.

- Számíts rá, hogy megharap!

- Ha megharap, ne törődj vele, csak vedd el a kezedet, így megtanulja, hogy ne harapjon.

- Csak ülj a ketrec mellé, és beszélj hozzá halkan.

- Ki fog nőni a harapásból

- Ne mutass félelmet

- Csak tedd az ujjad a közelébe, és beszélj hozzá, mintha ember lenne.

- Tartsd szemmagasság alatt

- Csak légy türelmes és szeresd őt

- Énekelj neki dalokat

- A papagájok rossz háziállatok, és nem kellene az otthonunkban lenniük.

A papagájtulajdonosok mazochisták

Nézzük a címben szereplő kijelentés okát! Olyan háziállatokat fogadunk örökbe, akik nem hajlandóak napfelkelte után aludni, akik teli torokból sikítanak, ha boldogok, és teli torokból sikítanak, amikor boldogtalanok. Konzervnyitóra hasonlítóan veszélyes eszközt tartanak az arcukon, és megtanulnak beszélni, hogy vitatkozhassanak velünk. Az én ara papagájom kedvenc szórakozása kilopkodni a friss zsemlét a kosaramból bevásárlás után. Ilyenkor hagyom, hogy a csőrében tartsa a zsemlét (teljes kiőrlésű lisztből készült egyébként is).

A különféle tekercsekkel, extra kinézetű finomságokkal és persze a gyümölcsökkel is rettenetesen vigyázni kell a vásárlás utáni kipakoláskor. Kitennéd a hideg vajat a pultra, hogy megpuhuljon? Gondold meg jobban, és inkább tedd vissza a a hűtőbe, ahol biztonságban lehet a papagáj csőrétől. Az én madaram még a tejszínhabot is megrágcsálja és leeszi a pitéről. Gyakorlatilag mindenre veszélyesek, ezért állandóan figyelni kell.

Az sütifélékből az egész szeleteket a vendégeknek tálaljuk, a kivágott, papagáj-rágta részeket nekem és a férjemnek tartogatjuk. Aki madarat tart, idővel rá fog jönni, hogy több ilyen étel-szelektálásos feladata van, mint a kutyás vagy macskás gazdiknak. És persze arra is nagyon oda kell figyelni, hogy egy madár nem ehet meg bármit, sok minden kifejezetten ártalmas nekik. Ilyen dolgokat én igyekszem már eleve meg se vásárolni.

A nagy turné a dokinál

Az elválasztás rendkívül stresszes időszak a kispapagáj életében, és egy nem kellően tapasztalt papagáj-tulajdonos gyakran nem tudja, hogy van-e probléma, amíg a baj el nem éri a sürgősségi állapotot. Ez érthetően nem a legjobb dolog a madár számára! Példának fel lehetne hozni a különféle túlnövések kezelését: csőr, toll, karom. Ezeket a kezeléseket nem szabad összemosni, egy normál papagáj csőr ritkán, vagy még inkább soha nem igényel vágást, hiszen ezt minden egészséges papagáj koptatja. A papagáj csőrének vagy növekedési mintázatának megváltozása orvosi problémára utalhat. A tollak repülés miatti visszavágása vagy a karmok időszakos rövidítése viszont normális események.

Újonnan jött páciensek esetében elég gyakori, hogy az állatorvos csak egyszerű fizikai vizsgálatot végez, és bármilyen komolyabb diagnosztizálás nélkül "egészségesnek" nyilvánítja a madarat. Egy megfelelően elvégzett fizikai vizsgálat valóban nagyon sokat mondhat a tapasztalt papagáj-állatorvosnak, de önmagában ez egyszerűen nem elég. Diagnosztikai teszteket, például vérvizsgálatot kell végezni a látens betegségek lehetőségének kizárása érdekében.

Ha lehetséges, kérj többkörös kivizsgálást az állatkórháztól. Ha az állatorvos komolyan veszi a madárgyógyászatot, látnod kell néhány alapvető felszerelést:

1. Grammskála, amely alkalmas a madarak nagy pontosságú mérésére (már említettük)

2. Inkubátorketrecek kórházi kezelésre kerülő kismadarak számára

3. Megfelelő étrend a kórházba szállított madarak számára - nem csak a "papagájkeverék" és a pellet, hanem friss vagy fagyasztott zöldségek és gyümölcs is.

4. Ideális esetben egy külön helyiség kórházba szállított madarak számára, kutyáktól és macskáktól távol.

A papagájok rád néznek

"Rád néznek, és nem ítélkeznek" - mondta nekem Jim Minick, a súlyosan sérült egykori helikopter-osztagos. Az ő véleménye szerint egy állatnál mindenki tiszta lappal indul. Amerikában ezt a tulajdonságot a Minick-hez hasonlóan traumatizált emberek, például háborús hősök mentális gyógyítására használják. Egy délután felmentem a dombra a kórházba, hogy Leslie Martinnal beszéljek. Ő klinikai szociális munkás és a központ trauma-helyreállítási szolgálatainak igazgatója is egyben, és maga is gyakran javasolja a papagáj-terápiát a betegek számára.

Megkérdeztem Martint, vajon a papagájok ősi intelligens természete különös, gyógyító hatással lehet-e bizonyos veteránokra, akik mentális sérülésekkel küzdenek. "Mindenki tudja, hogy ezek az állatok nagyon érzékenyek, nagyjából, mint a gyerekek" - mondta. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a hatékony traumaterápiák segíthetnek az agynak neuronális bypassok kiépítésében. "Még csak most kezdik ezt kutatni, de vannak olyan jelenségek, amelyek a prefrontális kéregben működnek. Vannak olyan fiziológiai és kémiai változások, amelyek valósak, mérhetőek." - mondta el Martin.

Martin beavatott a távlati terveibe is: egy nap el szeretné hívni a kutatókat, hogy tanulmányozzák a papagáj-terápia hátterét tudományos szempontból. Hogy maga a terápia hatásos-e, ahhoz már nem férhet kétség, az azonban még nyitott kérdés, hogy maguk a papagájok segítik a betegeket, vagy vannak-e más változók is a siker mögött.

A papagájok nagyon régóta az ember közelében élnek, de szelídítésük csak alig 1-200 éves múltra tekint vissza. Kínában például olyan dinoszaurusz-kövületeket találtak, melyek madártollakat is tartalmaztak, de ezeknek a tollaknak a nyomai sokkal primitívebbek, mint a modern madaraké, vagy akár a legrégebbi ismert madárkövületek. Ezek a kínai kövületek olyan tollak létezését fedik fel, amelyek két lábú húsevő dinoszauruszból származnak, még mielőtt a madarak kifejlődtek volna. Néhány toll már ezek között is színes volt.

Lehulló tollak

 A többi madárhoz hasonlóan a papagájoknál is jól ismert jelenség a tollcsere, másnéven vedlés. Ilyenkor az elöregedett tollak lepotyognak, hogy helyükre újak nőhessenek. Ilyenkor a lakás szépen telemegy tollakkal. A tollakból finom por keletkezik, amelyet a madár vízzáró szerként eloszlathat a tollán. A por feltakarításában a madár is segít egy kicsit, mert megeszi.

Az olyan madarakban, mint például a kakadu és az afrikai szürkék, a por elmaradása betegség jele lehet, konkrétan és többek között csőr- és tollbetegséget jelezhet. A sörtetollak merev tengelyűek, tövükön csak néhány tüske van. Általában a fején találhatók (a szemhéjak és a csőr körül). Érzékszervi és védelmi funkciójuk is van.

A régi, rongyos vagy sérült tollak tollnövekedését vedlésnek nevezzük. A vedlést általában a nappalok hosszának változása váltja ki, tehát a tenyésztési időszakhoz is kapcsolódik. A szelíd szürkék, mint amilyen az enyémek is, megengedik, hogy lekaparjam a keratinhüvelyt a fejük körül lévő tűtollakról. A madarak egymást is segítik azzal, hogy eltávolítják társukról a régi hüvelyeket. A rongyos, piszkos tollazat a rossz egészségi állapot korai jele lehet.

Az egyedül tartott madarak számára előnyös, ha gazdáik az új tollakat megpiszkálják olyan helyeken, ahol nem érhetik el magukat, mint a tarkójuk vagy a fejük teteje. Azonban aki ilyet csinál, az legyen óvatos, és ne érintse meg a vértollakat, mert érzékenyek, és a madár panaszkodni fog, vagy akár megharap, ha véletlenül hozzáérsz.

Madarak külső madárházakban

Kevés tapasztalatom van az ilyen helyzettel kapcsolatban, ezért konzultáltam a Nemzetközi Papagájszövetségnél dolgozó kollégáimmal, akik profi állatmagatartási tanácsadók. Emailben könnyen fel lehet venni velük a kapcsolatot. Karen Webster, papagájviselkedési tanácsadó, az Anchorage alapítója és elnöke, egyben a Papagáj Oktatási és Befogadási Központ (www.peac.org) irányítója sok hasznos tanácsot adott.

Lakott területen létesített külső madárházak esetén igencsak fontos dolog a hangszigetelés. Ennek a kifelé és befelé jövő hangokat is képesnek kell lennie megfogni. A kimenő papagájhangok a szomszédságra nézve lehetnek irritálóak, befelé pedig több olyan zaj is jöhet, amitől a madaraink kifejezetten ideges, nyugtalanok lesznek, tehát ez is kerülendő.

Mint a témában mindenből, a hangszigetelésből is a természetes a legjobb! Vagyis fás helyre célszerű telepíteni a külső röpdét, ezek lehetnek szinte bármilyenek, még a kerti tujafa is jól tompítja a hangot. Arra is figyelni kell, hogy a levegő azért tudjon járni, nagyon sűrű tehát nem lehet. A német papagáj viselkedési tanácsadó, Hildegard Niemann megjegyezte, hogy "A zaj általában nem a probléma (a papagájok önmagukban is zajosak), hanem egy ismeretlen zaj hirtelen megjelenése jelent gondot".

Hatásos lehet úgy megépíteni a röpdét, hogy zenét is lehessen játszani benne a madaraknak, egy egyszerű hifi segítségével ezt meg is lehet valósítani. Változatos zenékkel sok ismeretlen zajhoz lehet szoktatni a madarakat, és nem mellékesen szeretnek is zenét hallgatni, ami pedig a figyelmüket is le tudja kötni.